Kisebbem otthonában serényen alakít, takarít, várja kislányát és feleségét a kórházból haza. Két nagy fia körülötte, vajon hogy haladhat? Mikor mondanám: miben segíthetek, bizony elkalandozom a Sírórívó Völgybe, nehéz könnyek nélkül átélni e helyzetet.
Amikor első gyermeke született, ebéddel, vártuk őket, előkészítve a kiságyat, első pillanatok örömében osztoztunk, és mentünk haza, boldog újdonsült nagy szülök. Kis virág száll, megérkezett, és mintha valahol messze történne minden, de mégis nagy a hiány érzet.
Nagyszülőként nagyon nehéz, hiszen amíg kicsi az unoka, addig tudunk a kis szivükben nyomokat hagyni..
Vajon meddig tart ez a járvány? Vajon meddig leszünk távol?
Nem tudjuk a jövőt,vajon milyen lap jut számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése