Április tizenötödike

Ez év a korai kelés éve lett, amihez lassan hozzá is szokom. Kissé szomorkás a reggel, jó lenne finoman aludni, bekuckózni, de valami nyugtalanság felébreszt. Így ha fél 6 lesz lassanként, már ki is békülök a kezdési időponttal. 

Kora nyárias napoknak egy hidegfront vetett egy időre végett, most épp -5 C van kint. Melegedni fog megint apránként, de hűvös szél fújja át az embert, ha kimegy a házból.

Meleg a tejeskávé, a gyomrom éppen ettől nyugodtabb, remélem így is marad. 

Nos, a legfontosabb hír, hogy 13-án a harmadik unoka is a világra érkezett, kislány, kos kislányként érkezett. Képeket kaptam, de ebben az évben nem lesz közös képem a karomban tartott újszülöttről. Kisebbik fiam a járvány ellenére is ott tudott lenni a születéskor, ami nem tartott túl sokáig szűk egy órát sem tartott a folyamat.  Jól vannak, egészségesek. 

3. (fotó: R.G.)

Mai hírek csendben peregnek a tévében, a járvány van, nem múlt el.  Egyre többen fertőződnek meg a vírussal, és egyre több a súlyos eset is, és nem tudni, kire veszélyes. 

Van aki nem vesz tudomást a tényekről, és látogatja a családját, megy ahova csak akar, nem változtat az életvitelén. 

Nem túl felelősségteljes átgondolt viselkedés, de remélhetőleg nem kell kontaktusba kerülni vele.

Családon belül is lehet vírushordozó, tudjuk, nem mindenkinél vannak tünetek, de fertőzi a többi embert. 

Lehet pont azt, akit a legjobban szeret.

Nehéz, a távolság azokkal, akik fontosak számunkra. És nehéz  közelség, akikkel össze lettünk zárva, azaz együtt éljük át a mindennapokat egy háztartásban.