Április huszonkilencedike

A hírekben olvasható már, a védekezés első szakasza lezárult, és megfelelő intézkedések mellett az élet újra indul országunkban. Budapesten és környékén marad a kijárási korlátozás, de vidéken, több üzlet, szolgáltatás kinyithat.

"Az új szabályok szerint május 3-a után vidéken

• az üzletek időkorlátozás nélkül kinyithatnak.
• Megnyithatnak az éttermek, kávézók teraszai és kerthelyiségei,
• látogathatóak lesznek a szabadtéri strandok.
• Az üzletekben és a tömegközlekedési eszközökön kötelező lesz betartani a másfél méteres távolságot és maszkot viselni, vagy valamilyen más módon eltakarni az arcunkat.
• Az idősek védett vásárlási sávja (9-12) a továbbiakban megmarad, és Orbán külön is arra kérte az időseket, hogy csak kellő körültekintéssel hagyják el otthonaikat."(forrás: Index; 2020.04.29. 19:41)

A tömeges fertőzésekre felkészült egészségügy, igy akkor lehet fertőződni szépen, békésen. 

Naivan arra gondoltam, mielőtt kiengedik a palackból a szellemet, előbb  ellenőrzik azokat akik indulnak dolgozni, megteremtik a védekezéshez szükséges feltételeket, azaz egyéni védőeszközökhöz hozzájuthat a lakosság is, nem aranyárért persze.
 Mehetünk amerre szeretnénk, mert a legtöbb embernek ezt fogja jelenteni.

Igy tehát a 49 napnak annyi értelme volt, nem pár héttel előbb indult a tömeges megbetegedés. De nem hinném, a 30000 szabad ágy, mindenkit megnyugtat. 
Sok nagyszülő mert 65 éves elmúlt, még élhetne békében a magas vérnyomásával, cukrával, egyéb krónikus betegségével , és évekig játszhat az unokákkal, vagy szerettei körében él hosszú éveken át még.
Csak a fránya vírus, ez nem kéne.

Szóval röviden, én nem értem, mi történhetett a pár napban, hogy a palackból a szellemet ki lehet engedni. 

Hiányzik számomra a hiteles forrás: -Minden valóban úgy van, ahogy a média tolja ránk a híreket, nap mint nap?
Valóban úgy van, mehetnek a fiatalok, nem fiatalok a gazdaságot fellendíteni, és nem viszik haza szüleiknek a átkozott fránya vírust?
És valóban úgy van a nyughatatlan 65 év felülieknek nem lesz bajuk, ha nekiszabadulnak a várva várt vásárlási körútnak, egészségesek maradnak, és magukat és társaikat nem fertőzik össze vissza?

Mert buli mennyi üres kórházi ágy lett, csak azt ne feledje el senki,  aki odakerül, egyedül marad.
A legnagyobb bajban marad egyedül. Ott nincs látogató, ott nincs családtag aki lelket önt beléd.  Hiába mondják nem így van, de bizony, amikor a legelesettebbé válsz  egyedül maradhatsz.

Pár hete még a kisebbik gyermekem is figyelmeztetett túl közel mentem hozzá, azóta most mi változott meg?? Most mehetek újra közel??
Mikorra a lelkemben annyi minden kiégett, beégett, és megfájdult, ami sosem múlik már el.
Sok kérdés van bennem, nagyon sok.
És továbbra is a bizonytalanság ami röghöz köt. A falaim közé.

Április huszonnyolcadika

15 napos a 3. unokánk. Hírek szerint békés nyugodt leányka. Éjszaka is egyszer ébred. A legnagyobb unoka nagyon dédelgeti, aranyos képeket kapok erről, ölelgeti, tartja, mint ha igazi apuka lenne, annyira átéli ezt a szerepet. Február 22-én volt kisebbik fiam családjával nálunk, a karantén előtti időben, azóta egyszer látogattak meg, de tisztes távolságban maradtak, a nagyobbik fiúval, Kisebbik fiam. Ennek is lassan bő hónapja. 

A lazítási hullám okán, forszírozzák a kerti találkát fiamék, távolságok betartásával, mert  igy akkor láthatjuk a gyerekeket mi is. 

Mitől vagyok szomorú, ha az elmaradt kimaradt hetekre gondolok?

Kialakítjuk majd a rendszert, mert a skype se mindenre megoldás. 

Mennyire más dolgok lesznek fontosak nem fontosak, ahogy időnk múlik, elmúlik. Sokat gondolok aktívabb létem részére, amikor egy napba mennyi minden belefért. Reggeli hajnali készülődéssel indítva,8 órai munka, a délutáni edzések, különórák, házi feladatok ellenőrzése, foglalkozás a gyerkőcökkel, mese játék, vacsora, fürdés, és még számtalan tennivaló, a főzés, mosás, rendrakás takarítás, focicipő súrolás, stb. 

Ma a kényelmes kávézás ébredés után,így indul a nap, majd berakom mosás, majd takarítok, mire odaérek, és ez így megy, nincs rohanás, csak kényelmes időbeosztás. Igaz ki is telik evvel az idő. 

A vírus itt marad, van aki nem veszi komolyan, van aki azt mondja dolgozni már pedig kell, szükséges.

De van 3000o üres kórházi ágy lesz sokezernyi lélegeztető gépe az országnak, szóval no para mondták az ország vezetői. Nem vagyunk egyedül.  

Szakrendelés, egyéb rendelés még mindig hiányos, akár egy fogfájás, akár egyéb sürgős ellátni való  egészségünkkel kapcsolatosan, nem egyszerű helyzetet produkál. Telefonon keresztül operálni nem igen lehet:), de diagnózist felállítani is nehéz. De ma ez van, így megy a rendelés.Jobb helyeken ezért is fizetni kell:)

Nos a jövő milyensége még talány számomra, az is, ami a legféltettebb kincs, az egészség, megtartható e. 

Délutánra sem sok minden változott, napos száraz idő maradt  a nap végére is. Döcögős percekből tevődik össze a napi el-létünk, hol én, hol éppen más aki pattanásig feszülten reagál le, egy egyszerű esetet is. De haladnak a napok, estére letudva a ma is, és az esti átalvás, korai ébredéssel indulhat a holnap.

Viszont alakulhat a kert, ha megérkezik a föld rá, lehet hordani avagy teríteni, a füvet elvetni, ami örömteli kikapcsolódás lesz. A régi ház is lassan végleg a múlté lesz, a vevő május elején végre fizet, és átadjuk a kulcsokat is.

Mostani siralmas aktuális, a konnektorból eltűnt elpárolgott váló éjszaki led lámpácska, ami fontos irányjelző esténként. Társam dohogva kergeti hűlt helyét, én hajladozva aktívan keresgélem, de a korholó szavaktól a motivációm egyre csökkenő görbét rajzol elmémben. Isteni szikra vagy megérzés, a kis kamrában a műanyag tároló ládácska mélye ahol tényleg fel is lelem. A nagy csend a jutalom érte. De hurrá, ez is jó.

Április huszonharmadika

A világ készül a normál élet  újra indítására, sok műsorban hangzik el, olvasni is lehet több fórumon, cikkben. Nálunk is emlegetik a májusi újraindulást. Mit jelent vajon ez? Az előző héten holtat, nem holtat dobtak ki a kórházakból, hazaküldtek sok beteget, mert kell a hely a Covidosok részére. A betegek valóban gyűlnek, igaz szerencsére nem 30ezren vannak, közel 1000 ember szorul ellátásra a kórházakban, de maradjon is így, a számuk ne nőjön, csökkenjen gyorsan. 

De akkor is a frász benne az emberben, miért ez a hatalmas ágyfelszabadítás? Várható valóban több százezres megbetegedés? 

És akkor most miért is szeretnék a gazdaságot indítani?? Kikkel?? Hogy? Most már nem baj ha a fiatalok hazaviszik az időseknek a fertőzést??

Indul a suli, az ovi.. és a többi.

Ja, hogy van elég ágy meghalni, mert ugye azt senki nem gondolja, ennyi ágyra megfelelő orvosi ellátást is jut. 

Eddig elfogadtam, tudtam ha nem megyek tömegbe, nem keresem a bajt, az sem fog rám találni(reméltem). De így?? Az otthonmaradásnak nem sok értelme.. majd a gyerek hazahozza helybe a kéretlen vendéget.

Igy is lehet a nyugdíjas állományon ritkítani, persze majd sajnálkoznak hát, igen, mondtuk, az idősebbekre veszélyes a vírus leginkább.
Szóval nem értek sok mindent, de magam legfőképpen, mert ez a megállj élet, csak a gondolkodást serkenti.

Április huszonegyedike

Ma is kellemes langyos idő volt, nem túl szeles, bár az utcai fronton, kifejezetten hűvös van 

Hátul a kert oldalán, nagyon jó a klíma, szélvédettebb, és a napsütés igazán jó . Sok gondolat motoszkál bennem, hol előbújik egy, egy régebbi, amin el lehet megint szöszölni, majd jön egy új impulzus, majd váltok, aztán fáradtan rázom meg a fejem, és igyekszem üresbe tenni. Délelőtt tojáslevest és rakott zöldbabot főztem, elpakoltam a konyhát, takarítottam, bár estére sosem tudom pontosan , a mai aznapi fertőtlenítést mindenhol elvégeztem-e. Zavarban vagyok, mert ezt lassan már automatikusan csinálom, és néha nem tudom, ténylegesen meg is tettem e. Ezalatt arra gondolok, vajon ez a láthatatlan apró vírus, hol bújt el, hol tudom elkapni, kiiktatni a környezetből. Fárasztó ez a Don Quijote küldetés. Láthatatlan ellenség ellen láthatatlan küzdelem.

Készen lett a kicsi autó, kuplung javításon volt, Ch átment a régi lakáshoz. Elhozott pár felesleges dolgot, ami persze elég rendes vitára adott okot. Megint beleestem a hibába, felvettem a kesztyűt, de nem baj, edzeni kell, kemény edzés nem hátrány, legközelebb már kikerülöm a felesleges vitát.

Legalábbis a cél ez. Karanténidőszak első számú küldetése, kihívása számomra. 

Elkezdtem a kertet gazolni, kapálni, kavicsmentesíteni, építési törmelék kiszedését, szóval csap, hajol, felszed, elvisz egy vödörbe vagy zsákba, és ez ismétlődik, amíg van derék, és szufla. De az eredmény jó, ha nem is olyan hatalmas, mikor visszanézek.De maradjon még holnapra,meg azutánra, meg..ki tudja meddig. 

Nagyobbikom ma kiment a a Világba, nyárigumikért, meg közértbe is. Maszk és kesztyű van ilyenkor rajta, remélem szerencsés, és nem találkozik Kint a Vírussal.

Kisebbem ma nem jelentkezett, a 3.-al lassan egy hete tanulják ízlelik új családi életüket, és remélem minden rendben is van. 

Április tizenkilencedike

Ballagásaink azok is szépek voltak. Megünnepeljük,ahogy illik azokat. Nagy a búcsú beszéddel remekelt, Kisebbem boldogan mosolyogta végig  Fiatalok voltunk mind, ők erősödő kamaszok,én a sosem öregedő anyuka.
Nehéz felfogni a járvány hatását. Félelmet ami néha fojtò is  tud lenni. A veszteséget.... Mindent amit ép elvesztünk.

Április tizenhatodika

Kisebbem otthonában serényen alakít, takarít, várja kislányát és feleségét a kórházból haza. Két nagy fia körülötte, vajon hogy haladhat? Mikor mondanám: miben segíthetek, bizony elkalandozom a Sírórívó Völgybe, nehéz könnyek nélkül átélni e helyzetet.
Amikor első gyermeke született, ebéddel, vártuk őket, előkészítve a kiságyat, első pillanatok örömében osztoztunk, és mentünk haza, boldog újdonsült nagy szülök. Kis virág száll, megérkezett, és mintha valahol messze történne minden, de mégis nagy a hiány érzet.
Nagyszülőként nagyon nehéz, hiszen amíg kicsi az unoka, addig tudunk a kis szivükben nyomokat hagyni..
Vajon meddig tart ez a járvány? Vajon meddig leszünk távol?
Nem tudjuk a jövőt,vajon milyen lap jut számunkra.

Április tizenötödike

Ez év a korai kelés éve lett, amihez lassan hozzá is szokom. Kissé szomorkás a reggel, jó lenne finoman aludni, bekuckózni, de valami nyugtalanság felébreszt. Így ha fél 6 lesz lassanként, már ki is békülök a kezdési időponttal. 

Kora nyárias napoknak egy hidegfront vetett egy időre végett, most épp -5 C van kint. Melegedni fog megint apránként, de hűvös szél fújja át az embert, ha kimegy a házból.

Meleg a tejeskávé, a gyomrom éppen ettől nyugodtabb, remélem így is marad. 

Nos, a legfontosabb hír, hogy 13-án a harmadik unoka is a világra érkezett, kislány, kos kislányként érkezett. Képeket kaptam, de ebben az évben nem lesz közös képem a karomban tartott újszülöttről. Kisebbik fiam a járvány ellenére is ott tudott lenni a születéskor, ami nem tartott túl sokáig szűk egy órát sem tartott a folyamat.  Jól vannak, egészségesek. 

3. (fotó: R.G.)

Mai hírek csendben peregnek a tévében, a járvány van, nem múlt el.  Egyre többen fertőződnek meg a vírussal, és egyre több a súlyos eset is, és nem tudni, kire veszélyes. 

Van aki nem vesz tudomást a tényekről, és látogatja a családját, megy ahova csak akar, nem változtat az életvitelén. 

Nem túl felelősségteljes átgondolt viselkedés, de remélhetőleg nem kell kontaktusba kerülni vele.

Családon belül is lehet vírushordozó, tudjuk, nem mindenkinél vannak tünetek, de fertőzi a többi embert. 

Lehet pont azt, akit a legjobban szeret.

Nehéz, a távolság azokkal, akik fontosak számunkra. És nehéz  közelség, akikkel össze lettünk zárva, azaz együtt éljük át a mindennapokat egy háztartásban.

Április tizenkettedike

Mit keressek magamban mert nehéz
S teher mi nyom minden nap
olyan kérdésekkel téli minden napom
mit keressek mikor utam sem tudom
honnan toppantam e világra
mint keressek ki felkarolt rég
égiekkel vándorol
viszi e a terhet mit tőlem kapott
S ki tudja e világi éltem történetét
e földi létről elvándorolt
Cousine maradt kit gyermeki hűséggel szeretek mindmáig
mégis már most távolsagot tartunk
ki érti s tudja milyen vágyak lehetnek bennem
 hol jártam s mit is szerettem
mit kereshetek hosszú út van már mögöttem
nem bánom csak egy dolog fáj
gyermekkorom oly messze
a biztonság

C'es la vie, Húsvét vasárnapján

Április tizedike

Nagypéntek
Amikor egész húsmentesre sikerült az étrendünk, bár családom egy része, ágált a hiányosság okán.
Húsvét, ami tényleg más mint szokott lenni. Nincs családi összejövetel, nincs mise, kirándulás.
Itthon a házban takarítás,rendezkedés a program, másik kertből növények kiásása, itt beásása. Mama szederbokra, nárciszok, tulipánjai áthozva.

Tervezgetem a kertképet, remélem szépen sikerül kitalálni mi hova kerüljön.

Hol szalad a nyulacska, idén?
Kis csibéim, messze, óvatosság okán, nincs találkozás.
Lesz e jövőre? Jó lenne tudni, mint lesz? ki meddig bírja?

forrás: net

Április hetedike

Jó lenne szaladni a kőruton gondtalanul. A napfényben ugrálni, barátnővel játszani. Kiratok üvegénél kacsintani, álmodozni a szélben. Nem törödve az emberekkel, nem gondolva járványra. Jò lenne kézenfogni a fiúkat, edzésre menni velük, átutazni a Metróval a várost, S nem félni a tömegtől. Találkozni bárkivel, S nem aggódni ami lehet mára valakiknek halálos veszedelem. Olyan jó lenne még álmodni szaladni újra a tavaszi napsütésben. Oly sok az aggódás. Nincs vedöeszkoz az országban a nép számára, miközben más országokban ez alap, hogy a lakosságot ellátják. Megnyugtatóbb lenne ha itt is az üzletek előtt biztonsági őr fertőtleniti a kosár fogóját, még a kezed is ha kéred.
Jó lenne...álmodni, újra 14 évesen naiv devégtelen hittel lódulni az életre.

Április harmadika

Hajnali 4-kor ébredtem, jó lett volna mindent felejthetően újra elaludni. Hat óra körül szendergés lett ebből, és igy kitoltam az ébredési ceremóniát.

Ma főzéssel ment el a délelőtt, a szokásos takarítás, mosás, vasalással egybekötve. Brokkoli leves, fasírt, maradék kiflivel és zsemlével kikeverve, hasznosítva a kicsit megszáradt péksütiket. Krumplipüré mellett döntöttem, pár burgonya igencsak éltesnek tünt, mielőtt elromlana, felhasználtam azokat is.

Jó lenne kedvet is kapni a sütéshez, de élesztőm az nincs még, sem ilyen sem olyan, kovászt meg még nem tanultam meg elkészíteni. De ami késik, csak nem múlik remélhetőleg.
 Délután még pár fúrás történt, két tükör a helyére került, lassan de biztosan haladunk a belakással az új falak között.

Április másodika

Hűvösek az éjek, a hajnalok, a reggelek, de a nap kisüt, a levegő tiszta.(lehetne ha az úton a por nem szállna fel).
Kedvem reggelre jobb volt, kivételesen 6-kor ébredtem, ez haladás, az elmúlt hetek igen korai ébredéséhez képest.
Ma nap villanyszerelőink sok lámpát felszereltek, jó lett az eredmény. Figyeltünk a távolság tartásra, a higiéniára. Pár lámpatest hiányzik, ezeket online kell beszerezni.
 
Kisebbem hívott délelőtt:- anyu érkezem, itthon vagytok é? Mókás a kölyök, hát hol is lennének a szülők, ha nem otthon??
Hozta az elemózsiát, egy-két hétre bespájzoltunk, nem kell kimennünk vásárolnunk. Persze a könnyek csak kicsordultak a szememből, az érzékenység jelenleg nálam extra szintre ért. De majd megszokják, akik látják vagy hallják. Még Kisebbem is rám szól:- Anyu, közel vagy, két méter tudod!
Hát erre csak pityorkodni lehet, nem?
Már a fülbevalót is megvette a kislánynak, pár nap, esetleg hét és itt lesz velük, megérkezik e világra a kicsi emberke. Skypon, vagy egyéb online módon látjuk majd, mint a nagyokat is, hiszen február 22-e óta nem találkoztunk személyesen már. Akkor én voltam gyenge, február hónapban, mire erősebb lettem, jött a járvány.

Estére a program  fürdés,  tévé nézés, kicsi gépezés, játék, és alváspróba némi altató segédletével. Most felmentést adtam magamnak, és engedélyeztem e tudatnyugtatós tablettákat magamnak.

Legyen mindenkinek nyugodt éje, és könnyű ébredése!

Április elseje

Erővel igyekszem a napsütésre koncentrálni, és tenni ezt azt, amit a szanaszét heverő holmik figyelmeztetőleg mutatnak:-Rakjál el végre a helyemre, keresd meg hol legyek!
Nehéz éjszakák, kora hajnali ébredések, új napot nyílnak, de estére sem hagy alább a láthatatlannal való küzdelem.

A házba sikerült villanyszerelőt invitálni(nem mindenki dolgozik, félnek az emberek) és bár magam izolálom amennyire tudom, de ha más óvatlan, minden hiába. Nem mindenki érti,érzi át, tényleg nagyon figyelni kell a higiéniára.
Nagy fiam szerint is  túl parázom a helyzetet, és simán fodrászhoz menne.Nem ecsetelem, ilyenkor milyen frász tör rám.
Nos, együtt kell vállalni a felelősséget, ahogy magunkra, úgy vigyázunk társunkra.