Visz repít a vágy
vigyázva emel égi anyám
elsimulok légtelen könnyű karján
az ég kékjén át.
el nem mondott szavak
homályba vesznek
végtelen űrt hagyva
az ég kékjén át
nyíl repül szívembe
titkaitól oly fenséges
szárnya libben előttem
az ég kékjén át.
(Bagira-2012.)
