Torka összeszorult.. egyre gyorsabbá vált a szívverése.. Amiben hit.. szertefoszlott.. tudta ezt régóta, de nem akarta elfogadni.. csak nyelte a düh keserű ízét.. mint egy eldobott papírdarab, melyet elsodor a szél, az utca koszos sarkában köt majd ki, málló foszlányait egy újabb széllökés szétszórja, és elvész a múltja is.. döng a csend az agyban, forróság égeti a testet,.. lélegezni olyan, mintha sivatagban lenne az ember, és nehéz zsákot cipelne.. egy pillanat alatt elrobog a vonat, viszi, ragadja magával azokat a nehezen elért boldognak hit perceket.. és mindenből az ok, semmit sem érez.. semmit.. csak bágyadtan legyint.. és vár egy másik vonatot..
(20:05 vakvágány)
(folyt.köv.)(majd)
(folyt.köv.)(majd)
