Arra nem
gondolt ennyire nehéz lesz. Nem fogta fel, még akkor sem, mikor nem csak az ég
feketedett el felette, alagútnyi sötétség ölelte át amint haladt e lőre.
Vad kis
csikó volt, nem is vad, szilaj, ahogy anyja írta róla, csak szaladt lelkesen, nyargalt
viháncolva félelem nélkül.
Vitte a
lendület, kacagott a virágokkal, pillangót kergetett, rollerezett naphosszat. Kezében
a ceruza életre keltette a lerajzolt vonalakat, meséket rajzolt tündérieket,
izgalmasakat. A mesevilágban gördültek a napok, szépen egymás után, és anyja
ölében boldogan pihent meg.
Nem
tudhatta anyja micsoda fájdalom görgetegen lépdel minden nap előtte.
„Egyetlen
boldogsága vagy életemnek, tudod kicsim az egész életem félre sikerült. Mindig
nagyon egyedül voltam, pedig ha tudnád, hogy mennyi szeretetre vágytam. Most
hogy mellettem vagy legalább értelme és célja
van életemnek, látod még azt sem mondhatom, hogy mindent pótolsz, de
értelmet adsz.”
…
„Piciny lányom olyan nagyon ragaszkodó vagy, úgy csüngsz
rajtam és Nagyanyádon, mintha éreznéd, hogy mi adjuk neked az életben azt, amit
különben nem tudtál volna soha megkapni.
...
Én megvédelek és felnevellek
amíg szívem, erőm, karom bírja.”(1962. 06. 03.)
A
könyvespolc magasodott a nagyszoba fala mellett, az alsó két polcot érte el, a színes útikönyvek kitárták elé a világot melyek sorakoztak előtte. Míg olvasni nem tudott, a képekből szomjazta az újat, később lassan -
lassan a betűk szavakká mondatokká váltak.
Az éveket az elért polcok magasságán mérte, olyan lassan telt
akkoriban az idő.
Legkedvesebb könyv az Oroszlánhűség (Joy Adamson)
lett számára, az oroszlánok közel hozták a vadont, és érezte Afrika forróságát,
átélte a félelmeket, mikor az író kedvencét kereste. Végig zokogta Elza
betegségét, nehezen bírta felfogni, az állat elpusztult.
Érzékeny
volt, és képes volt beleélni magát egy történetbe is.
Anyja
segítette át ezeken a sírós időszakokon, türelmesen magyarázta újra és újra, mi
az Élet.
Ragaszkodott
a megszokott dolgokhoz, a kiskutyához, az ujjacska szopogatásához, az ágyhoz,
mindenhez, ami körbevette a nagy bérlakásban, ahol nagyanyjával és anyjával
élt.
Délután
a lépcsőház izgalmas játszóházzá vált számára, a régi belvárosi lakóépületekre jellemző
kacskaringós vaskorlát, annak sárkányutánzatai, elképesztő mesevilágot
teremtett elé. Képzelete a valóságba repítette.
-folytatás következik-
