6.

Múlnak a napok, az évvége közeleg...Karácsonynak emlékei pillognak, mint a kis gyertyaláng, hol laposabb, hol kövérebb lánggal. Mindenben a legszebb, mikor az ünnep előtt terveket szövünk, készülünk, gondolunk azokra, akiket szeretünk. Keresünk, kutatunk, mi lenne az általunk leginkább szívből jövő örömforrás.
Néha egész könnyű, lecsukott szemeink előtt ott a megoldás, s ha szerencsések vagyunk, nem is pénzért adják ajándékunk, hanem mi alkothatjuk meg.
A fa feldíszítése mára röpke óra, s készen áll a kis tisztelgő fácska. Amíg kicsiny gyermekek körében iparkodtunk, az egész délelőttünket átérte s bele is fáradtunk e ténykedésbe, bár utána mily nagy volt az öröm. Kuncogás, kedvenc díszek meséjének meghallgatása, lassan egész hosszú hagyománylista született a fa díszítésénél.
Mára minden lerövidült, elhallgatunk s a mesék is elmaradnak, nincs kinek elmondani. Pedig sok történet gyűlt össze díszeinkről.

(folyt.köv. majd)