Meg kellett állnia. Falként tornyosult előtte az éjszaka. Az égre tekintett, percekig kereste a hold ezüstös palástját, majd felsejlett a komor felhők takarásából.
És akkor rázuhant az égbolt.
A fájdalom átjárta minden porcikáját.
Elakadt a lélegzete, összekuporodott. Minden seb felnyílt benne, hangtalan üvöltött fel. Hadakozott, nem akart alulmaradni. Nem akart emlékezni sem.
Aztán feladta… könnyek karcolták arcát.
Örült a sötétnek, láthatatlan maradt…
És akkor rázuhant az égbolt.
A fájdalom átjárta minden porcikáját.
Elakadt a lélegzete, összekuporodott. Minden seb felnyílt benne, hangtalan üvöltött fel. Hadakozott, nem akart alulmaradni. Nem akart emlékezni sem.
Aztán feladta… könnyek karcolták arcát.
Örült a sötétnek, láthatatlan maradt…
(folyt. majd)
