Gyermekkor folytonos tavasza, boldogságos színei fakultak el akkor abban a percben, mikor örökre nyilvánvaló lett árvaságom.
Cipelve a legszebb emlékek izgalmas ízeit, hópelyheit, bomló rügyek s fakadó levelek közt botorkálva, vajúdva születik meg újra minden könnycseppem.
Anyámért.