Mit mondhatnék, mikor nyomaim keresem a Világban
s nem lelek bármerre is nézek múltbéli ösvényeim tekergő labirintusán
mikor gyökereim keresvén véresre karmoltam sosem létezett létem
csupán élek, vagy éltem? s nézem a hófehér tájat
szorongva hány tél is állhat még előttem?
elképesztő sebességgel pergetve a drága időm mely egyre kopárabb napokkat tartogat
anyám ki felemeltél és egy út kezdetét kitapostad előttem, óvva minden botlásom de ezerszer büntettél is érte
de lehetőséget adtál börtönömből kiszabadulva felnőni tanulni szárnyalni is néha
s bár túl korán adta a sors a legszebb szerelem gyötrő kínját mégis nem cserélném el semmiért
.....