Tudom kettőnk közös élete múltbéli nyom.
Ott fenn láthatlak újra, mikortól még nem tudhatom.
Jelenem nem én formálom, az élet írja minden percét át.
Egy járvány, mely generációk óta ismeretlen már.
Betoppant és életeket rabol a halál.
Élni szeretnénk, várni a tavaszt a nyárt,hallani unokáink kacaját.
S igen minden mit önzőn akartunk, keményen üt vissza ránk
Anyám, óvtál..S látod itt egyedül mi vár rám.
Tudsz most is csodát tenni?
Ha igen óvd gyermekeim,dédunokáid sorsát.
Anya mond, mi vár most rám?
Bár ha ott fenn látlak, könnyebb lehet, hiszen tudod ki az ki még mindig a legjobban szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése