Május tizenharmadika

Sokszor felkelt a nap, jöttek az esték, és mindig maradt hiány, mi az ami elszaladt életünk mellett. Jó  internetes világ, tényleg sok mindent e lehet intézni, de élménye másmilyen  dimenziót mutat. A kis unoka képe is más, másképpen vagyunk kapcsolatban egymással, és más a vásárlás is, rendelés után a valós termék megérkezik az otthonunkba.
Mennyi idő eltelt ebben a karantén életünkben, óvatos marad az ember akkor is, amikor a világ ajtaja nyitva áll.
Értékelni ezt a helyzetet nehéz. Szaladna az ember a kályhához, a jó öreg cserépkályhához, onnan indulva újra el, mindenre megkapjuk a választ-
Nincs válasz.
Ma ment el újra a munkahelyére Nagyom, és ma férjem sem bírt magával, berontott a boltba, és kétszatyornyi árut cipelt be az ajtón. A szokásos perlekedéssel rámolva el, sóhajjal konstatáltam, igen, mindenkinek a tűrése véges, ki így ki úgy szabadítja fel a benne ragadt feszültséget.

Borus lesz a hetünk, egy hidegfront csapadékot és hűvös szeleket hozott hazánk felé. A kertben a föld nagyját széthordtuk, de maradt a munkából. Terítés, kövek kiszedése, rögök szétverése. Ki -kimegyek, dobálom a kavicsokat egy vödörbe, és a legjobb relaxálás ezen időben.A kavicsok gyűlnek ugyan, de a nehéz sóhajok nem ritkulnak el. Mindig van ami felejthetővé teszi a pillanatot, hol a gyomromban a kő, hol a furán verő szívem, vagy éppen az aktuális feszültség nehezedik rám.
Napi rutin a tabletták szétosztása, el nem felejtése, komótos rituálék bevezetése. Gondolkodni, vajon hol orvosolhatják leggyorsabban azt, ami a legjobban fáj, vagy problémás. Kapaszkodom a legkisebb biztos ponthoz, ami mindig szamárvezető volt életem során.