Forró napok, hűvös napok.. mint ahogy a nappal az éjt követte.. Fogytak az
évszakok életében…, elolvadt a tél, minden bizonyságával, hogy volt. Várni
kellett a fehér lepelre, de ha nehezen is, megérkezett. Napokon keresztül
megmutatta hideglelős nappalait, éjszakáit.
A forró Karácsonyi puncs, a bólé borongós bordó
színei nyomán előjöttek újra és újra az emlékek. A
sárga tál, a kanál ferdén állt benne, a gyümölcsök imbolyogtak a felszínen, és
még most s ólomsúllyal nehezedik karjára a tett, mellyel a tál tartalmát
kiöntötte.
Azt a bólés tálat, amit kiöntött anyja kezéből kivéve, máig
nem tudta megbocsátani.
Igaz, a karácsonytól mást várt, de mára megértette, az
emberi lélek egy bizonyos határig tudja elviselni a fájdalmat. Anyja ünnepre
készült evvel, de csak a butító lét látta benne, amit nem viselt el.
Nem volt abban az évben karácsony.
Nem ünnepelték meg.
Az a karácsony a lefolyón folyt el, gyermekkora legszebb
emlékeivel.
Mára elért élete megszokott medrébe, ám felbuggyant váratlan
lavinaként, kesernyés ízzel, s nyeldekelte vezeklésképen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése