Elérkezett ez a nap is, mikor szárnyakat adva repülni megtanítva elengedjük a fiókánkat. Repül már a Nagy, és most a Kicsi is szárnyra kélt. Csendben, de büszkén felemelt fővel nézzük távolodó alakját, alakjukat, s csak belül érezzük zokog a lelkünk. Fájdalom és öröm, vajon mindent jól csináltunk-e? Nyugodalmat a szív nem talál, hisz egy darabja repül a drága szeretet lény útját kísérve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése