2008. október 6.

25.

Ahogy a napok múltak egyre türelmetlenebbé vált. Kapkodott, néha éppen fordítva szándékosan lassította magát. Tudta már, az értelemnek kell landolnia a bizonytalanság talaján, s nem szabad az érzelmek labirintusában elveszni. A józanul megtervezett és aktív teendőknek kell tudatát befolyásolnia.
A múlton töprengeni hiábavaló és felesleges. Ha érzelmeit, amit szórt szüntelen a világnak, de az közönnyel köszönte, nincs értelme megbántódva állni és vágyni a csodára. A valóságos tettek, amik hitelesek. Erkölcsi analfabétáknak szórta bőkezüen a lelkében élő szeretetcsillag fénysugarát, de csak tompán verődtek vissza furcsa szögben a sugarak, ott akkor biztosan rossz helyen van.

Igaz a meleg télikabát vonzó volt, annyi melegség fért el benne, meghitt álmodozással sok perc illata incselkedett még vele.

Kész volt a tűzbe dobni.
Pőrén, de büszkén állt a hideg szélben.


folyt. majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése