20.

Várta már a lépést, azt amit rég meg kellett volna tenni. Vágyott arra, fájjon még jobban, mi már kihűlt benne. Fájjón még egyet utóljára, s végre elfelejtse, mert ami nagy kín, azt a test kidobja, az emlékként elvész a jótékony feledésbe.
Új napra vágyott.
Hogy ne fázzon...