38. Egy futás története

 Sok sok éve nem futott. Nem kereste az emlékek útjait sem, az évek suhantak, röppentek tova el. Néha persze jött a vágy, futni kéne újra már, de a következő percek tennivalói el is felejtették hamar vele. Hosszú nehéz hónapok töltötték ki a következő éveket, a bizonytalanság, a "hogy is lesz ezután" kérdés fullasztóan nem kapta meg a várt válaszadást. Találkozások ritkultak, a kapcsolatok hígultak. 

Nagy újra önálló életbe kezdett, ami örömteli és fájó is volt az elválás miatt egyszerre. De jó volt erősödve látni, és csendben csak asszisztált, helyét is találja meg élete során. 

A Covidos évek lassúak és üresek is, egyszerre, nehéz az alkalmazkodás benne. Új szabályok, új túlélési technikák alakulnak ki. Bizalmatlanság, az állandó : "ja, éppen ne most"lelket szorító félelem állítja meg kapkodó lélegzetünket. 

Új Karácsony, új Ünnep, közeleg, és várjuk, még mindig gyermeki örömmel, tisztasággal, kezdve egy új lapot, életünk történeteben.

Szakorvos

Eljutottam fél év után a gasztroenterológiai rendelésre. Hurrá:)írhatnám.. keresem a szavakat tömören, lényegre törően (ahogy haladok be az ajtón )hogy is mondhatnám el a fél év történéseit. Leültettek.

-Mi a panasz?- kérdi a főorvos.

- Kérem, fél éve várom, hogy eljussak szakorvoshoz. Végre elmondhatom a problémám Önnek. Decemberben a kardiológus javasolt egy gyomor vizsgálatot, refluxra gyanakodott, és a január -február hónapban keserves napok után el is szántam magam rá, beutalót kértem. Magán úton túljutottam a gyomortükrözésen. (Ugye ez tb oldalon kicsit tovább tartott volna,de akkor még ki is sejtette a Covid terjedését, alaposan ráértem volna, igaz akkor nem tudom meg, a szervezetem hibajelzésének okát).

- Akkor Ön volt szakorvosnál!- mondá közbeszólva a drága főorvos.

A szívem megdobbant, lelkem odalett, a drága főorvos nagyon nem foglalkozik itt mostan velem,(elmémben villámgyorsan végigcikázott e lehetőség) ne várjam azt a kérdést se, ugyan most hogy érzi magát?. Nem csalódtam.

-Tennivaló nincs, szedje a savlekötőt, panaszmentesen élhet.-mondja a Drága.

-Kérem nem észleltem hogy sok a gyomorsavam! Ellenben nincs nap, hogy ne érezném nyomás....

- De, Önnek sok, ....-le lettem állítva a bajommal. Kiállították e pár perc(mp??) alatt a papírom, miszerint sok mindent megbeszéltünk, átbeszéltünk. Kimásolva pár sor, az intézet más osztályán eltöltött időkről tünetekről, oszt kívánt a drága jó egészséget távozásomkor. 
Hogy mit gondoltam? -Ez nem őfőorvosuraságomon fog múlni!.  
Most késői órában e sorokat kalimpálom, a #téglaszerűnyomfájnemtudommi a gyomorszájkörnyéken ütemesen ide oda ring, de ez annyira nem megható. Ámbátor jó kedélyű orvosomra sűrűn gondolok.
Nem történt semmi, csak a bizonytalanság nő bennem, s körülöttem. Mitől is nem múlik el aminek múlnia kéne. 

Április tizenötödike

Ez év a korai kelés éve lett, amihez lassan hozzá is szokom. Kissé szomorkás a reggel, jó lenne finoman aludni, bekuckózni, de valami nyugtalanság felébreszt. Így ha fél 6 lesz lassanként, már ki is békülök a kezdési időponttal. 

Kora nyárias napoknak egy hidegfront vetett egy időre végett, most épp -5 C van kint. Melegedni fog megint apránként, de hűvös szél fújja át az embert, ha kimegy a házból.

Meleg a tejeskávé, a gyomrom éppen ettől nyugodtabb, remélem így is marad. 

Nos, a legfontosabb hír, hogy 13-án a harmadik unoka is a világra érkezett, kislány, kos kislányként érkezett. Képeket kaptam, de ebben az évben nem lesz közös képem a karomban tartott újszülöttről. Kisebbik fiam a járvány ellenére is ott tudott lenni a születéskor, ami nem tartott túl sokáig szűk egy órát sem tartott a folyamat.  Jól vannak, egészségesek. 

3. (fotó: R.G.)

Mai hírek csendben peregnek a tévében, a járvány van, nem múlt el.  Egyre többen fertőződnek meg a vírussal, és egyre több a súlyos eset is, és nem tudni, kire veszélyes. 

Van aki nem vesz tudomást a tényekről, és látogatja a családját, megy ahova csak akar, nem változtat az életvitelén. 

Nem túl felelősségteljes átgondolt viselkedés, de remélhetőleg nem kell kontaktusba kerülni vele.

Családon belül is lehet vírushordozó, tudjuk, nem mindenkinél vannak tünetek, de fertőzi a többi embert. 

Lehet pont azt, akit a legjobban szeret.

Nehéz, a távolság azokkal, akik fontosak számunkra. És nehéz  közelség, akikkel össze lettünk zárva, azaz együtt éljük át a mindennapokat egy háztartásban.

Április tizenkettedike

Mit keressek magamban mert nehéz
S teher mi nyom minden nap
olyan kérdésekkel téli minden napom
mit keressek mikor utam sem tudom
honnan toppantam e világra
mint keressek ki felkarolt rég
égiekkel vándorol
viszi e a terhet mit tőlem kapott
S ki tudja e világi éltem történetét
e földi létről elvándorolt
Cousine maradt kit gyermeki hűséggel szeretek mindmáig
mégis már most távolsagot tartunk
ki érti s tudja milyen vágyak lehetnek bennem
 hol jártam s mit is szerettem
mit kereshetek hosszú út van már mögöttem
nem bánom csak egy dolog fáj
gyermekkorom oly messze
a biztonság

C'es la vie, Húsvét vasárnapján

Április másodika

Hűvösek az éjek, a hajnalok, a reggelek, de a nap kisüt, a levegő tiszta.(lehetne ha az úton a por nem szállna fel).
Kedvem reggelre jobb volt, kivételesen 6-kor ébredtem, ez haladás, az elmúlt hetek igen korai ébredéséhez képest.
Ma nap villanyszerelőink sok lámpát felszereltek, jó lett az eredmény. Figyeltünk a távolság tartásra, a higiéniára. Pár lámpatest hiányzik, ezeket online kell beszerezni.
 
Kisebbem hívott délelőtt:- anyu érkezem, itthon vagytok é? Mókás a kölyök, hát hol is lennének a szülők, ha nem otthon??
Hozta az elemózsiát, egy-két hétre bespájzoltunk, nem kell kimennünk vásárolnunk. Persze a könnyek csak kicsordultak a szememből, az érzékenység jelenleg nálam extra szintre ért. De majd megszokják, akik látják vagy hallják. Még Kisebbem is rám szól:- Anyu, közel vagy, két méter tudod!
Hát erre csak pityorkodni lehet, nem?
Már a fülbevalót is megvette a kislánynak, pár nap, esetleg hét és itt lesz velük, megérkezik e világra a kicsi emberke. Skypon, vagy egyéb online módon látjuk majd, mint a nagyokat is, hiszen február 22-e óta nem találkoztunk személyesen már. Akkor én voltam gyenge, február hónapban, mire erősebb lettem, jött a járvány.

Estére a program  fürdés,  tévé nézés, kicsi gépezés, játék, és alváspróba némi altató segédletével. Most felmentést adtam magamnak, és engedélyeztem e tudatnyugtatós tablettákat magamnak.

Legyen mindenkinek nyugodt éje, és könnyű ébredése!

Márciushuszonnyolcadika

tegnap elmúlt, mánk lassan fogy.

Holnap ha eljön, mosoly keltőn.

Bizonytalan léptek, fáradt reménykedő szemek

éjjel zaklatott percekkel rimánkodunk Istenhez,

Könnyek kiapadhatatlanok,

minden fáj, a hiánytól. 

Minden hiányzik, ami elmúlt, ami nem volt. 

Ami volt, még inkább, százszoros erővel csap arcul.

Napok, hetek telnek, életek születnek, és mennek el.

Angyalok fáradtan szeretnek. 

Márciusban

Elengedted kezem S nem vagyok sehol.
Tudom kettőnk közös élete múltbéli nyom.
Ott fenn láthatlak újra, mikortól még nem tudhatom.

Jelenem nem én formálom, az élet írja minden percét át.
Egy járvány, mely generációk óta ismeretlen már.
Betoppant és életeket rabol a halál.
Élni szeretnénk, várni a tavaszt a nyárt,hallani unokáink kacaját.
S igen minden mit önzőn akartunk, keményen üt vissza ránk
Anyám, óvtál..S látod itt egyedül mi vár rám.
Tudsz most is csodát tenni?
Ha igen óvd gyermekeim,dédunokáid sorsát.
Anya mond, mi vár most rám?
Bár ha ott fenn látlak, könnyebb lehet, hiszen tudod ki az ki még mindig a legjobban szeret.

Ébredés

                                                                                    "félIG" Palkó-nak

Köszönöm hogy felém ébredt
köszönöm hogy engem érez
adja mi sugárzik lelkében
s sok jó embert gyűjt lelkében
tisztelő hogy én is ott lehetek
kedves hangja mára ajándék lett
mosollyal kísérve

ha kint szürke is az ég
és eső áztatja a földet
mégis bent itt nyári nap pihen
fáradt de ébredő lelkemen


[C'est la Vie]
2008.11.13. 11:04

Sors dala

 

Anyám, hol pihensz? Oly messze jársz

halovány fényképed is sárgul a letűnt idő nyomán

tétován kutatok emlékeim porosodó polcán

fáradtan emelem fel ha  kezem kincset talál

vagy csak szánom a jelent és bojkottálom jövőm?

mikor lesz csend szívemben?sosem lesz tán már

a teher mit adtál oly édes de rettentő nehéz

hosszú évek óta fejteném bús titkát

kinyílna a zár,s egyszer valaki azt mondja:- 

itt ez az Élet, ez a Sorsod,ím a megvilágosodás

Fáradt szíved már régóta nyugodni tért

elengedni nehéz volt téged, ott a kórházfolyosó mélyén

időnk mi kezünkben volt csak szempillantás

ha tudtam volna, sosem teszek rosszat

nem török szívedre ördög adta daccal

s tán te is bizalommal nézel rám

önfeláldozásod  fehér gyolcsot sző immáron a menyben

Adhatott volna a Sors hosszú békés perceket

hogy mosolyodban gyermekeim megfürödjenek

hallhatnám kötőtű fémes percegését,

 ülsz elnyűhetetlen foteledben

ahol melegséged fonalából műved életre kél.

Anyám,  nehezen peregnek éveim, jöhet tavasz virága

vagy az ősz aranyló leveleinek huppanása

annyiszor tekintek gyermekéveim havára

aranyló nyarára, kacagó napsugarára

arcod életre kél, féltesz és rajongsz értem

valóra váltanál egy álmot mely sosem lehetett igazán Tiéd

Késői e dal, tudom!hisz a valóság régen tovatűnt már

nekem is maradnak az álmok tőled, mit örökségül hagytál rám.

Születésnapodra

2008. október 12.

Édesanyámnak

csak a sírodra vihetek virágot ajándékul Néked
köszönném édes melegséget, s az ölelésed
játékaid mit vélem játszottál oly szívesen
kergetőzés a lépcsőkön, s hopsz ugrék mindig feléd
Drága Jó anyám, mily gyönyörű nékem mind ez emlék
szívemben ott vagy, mit oly kevéssé hittél






[C'est la Vie]

Kései dal

Ha egyszer rám találnál
szemedbe súgnám -
életem könnyeit
keresném karomal
tavaszi napfényt-
meglelve aranyzó kertet nevelnék

Kis virágom nevelném
- jóra és szépre -
s ha felnőtt
neked dalolnánk esténként
a szivárvány meséjét
ahogy betakar a sötét éj.

Hajnaltájt kisvirágom
harmatján arcunk hűsítjük
s a hulló cseppek
mámorában
elsíratjuk szerelmünk
(1982.01.14)

Lét

Anyám képe falamon

bennem levő ős hiányt tükröz

torkom szorítja a mélységes csend

a titokról fellebbenő fátyol

tépetten suhan tova

dolga végezetlen

a fűszálak tengerében

bujkáló kis hangyák

szösszenet lépései

mint mindenség robaja

hasít ketté

tudat-tudattalan állapotba

 2013-05-27

35.(Pipacsok)

A vonat begurult, a mozdony mögött elől volt a vagon melyre jegye szólt. Feltornázta magát a rácsos lépcsőn, és számlálgatva kereste a helyét.

Ablak mellé huppant, igaz háttal a menetiránynak, de nem zavarta.

Volt még idő az indulásig.

Az elmúlt nap jótékonyan megnyugtatta, lecsendesült benne, aminek kellett.

A táj szaladt tova el, vidám lett, ahogy suhantak előtte a fák. Jó volt vonaton utazni..

Kisgyermekként egész éjszaka forgolódott, mikor tudta utazni fognak. Ma már ennyire nem csigázta fel, de még mindig szerette ezt a várakozással teli időt..

Hamar befutott a vonat Miskolcra.. Jó volt, hogy várták.

A szeretett szöszke fej bukkant fel a várakozók közt.

Jó volt megérkezni.

Sosem szeretett elszakadni anyjától, sírt hisztizett kicsiként, ha szóba került menjen táborba a nyári szünidő alatt. Ám egy reggel mégis eljött a pillanat, mikor anyja elérte elmenjen.

Talán nyár közepe lehetett, a nap sütött. Szülök búcsúztak, és várakoztak, míg a gyerekeknél a létszámellenőrzés elindult. - Cilukám, menj, ismerkedj!- kérlelte anyukája. Szöszke fejét makacsul rázta, és még szorosabban ölelte át.

Mára semmi emlék nem maradt meg a táborból, csak a hazaút a vonaton. A pipacsoktól vöröslő búzamezők látványa színesedett elé, akkor a homlokát az ablakhoz nyomta, és oly fontosnak akarta tudni a látványt, ismételgette, erre mindig emlékezni akarok. Emlékezni akarok..

Talán mert hazavitte a vonat?

Már nem tudta azt sem, miért volt fontos a pipacsmező.

A piros pontok az élénkzöld kalászok közt.

A pipacsok.

Az egészben az a legrosszabb, nem tudta ezután mi történt. Kiesett emlékeiből az utána következő jó pár év. Vagy csak a bevillanó képeket nem tudja rendezni? Ott vannak azok, de szanaszét az emlék dobozocskákban?

Milyen jó, ha mint egy filmraktár lenne a gondolati világunk, és év, hó, napra sorba rendezve feküdnének a polcokon a filmtekercsek, mikor ép mit néznénk vissza, csak le kellene venni a megfelelő helyről.

És akkor lenne egy Pipacs címkéjű film is, minek láthatná a végét.

 2013-05-19