2008. január 14.

18.

Régmúlbeli párbeszéd villant elé:

Most kicsit szomorkás vagyok,
El voltam, és még ilyenkor,
számolnom kell a visszafogadás nehézségeivel.
Kemény.


De arra igyekszem én is, ahol szeretetet kapok.
Ennek ára van.
Évekkel ezelőtt írta naplójába:

A ködben sápadt fény
nehezen botorkál a Nap
erejét veszti az ég közepén
langyos szellő segíthet rajta
a fáradt korongot mosolyra bírja

szívemre is kell egy gyógyír
botlottam fájón megint

szavaimban kevés az Igaz
tetteim megint hazugak
sehonnan sem jöttem és
nincs hova érkeznem
életem lassú kínban telik el

Keresem a jót, a szépet
de csak a bánat terhe jut nekem

A ma sem hozzza el a megnyugvást, a csalódottság maradt az adomány...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése