lassan, ahogy a hó is olvadt nyugalmat érzet, nem hasította arcát a jeges szél, nem csordogált könnycsepp a szemében, lassan visszaváltozott minden a szürkeségbe
esteledett is, a filmnek is vége, s mi is lehetett volna annak tanulsága, hogy még a legönzetlenebb szeretetet is sima egyszerű hidegséggé lehet változtatni
miért?
mert a láthatatlan dolgokat sokan nem látják meg, s nem tesznek a másikért semmit, ami önfeláldozással jár
olyan könnyű a készben benne lenni, élvezni, de törődni és aktívan közreműködni, észrevenni és érdeklődni, no ez elmarad a legtöbb esetben
lassan, ahogy a legfehérebb és legszikrázóbb hótakaró is beszürkül, majd eltűnik, elmúlnak az emberből az érzelmek is, marad az üres szürke aszfalt, marad ott bent az a kongó üresség
dobb, dobb..dobban a szív, kongatja harangját
ki hallja?
esteledett is, a filmnek is vége, s mi is lehetett volna annak tanulsága, hogy még a legönzetlenebb szeretetet is sima egyszerű hidegséggé lehet változtatni
miért?
mert a láthatatlan dolgokat sokan nem látják meg, s nem tesznek a másikért semmit, ami önfeláldozással jár
olyan könnyű a készben benne lenni, élvezni, de törődni és aktívan közreműködni, észrevenni és érdeklődni, no ez elmarad a legtöbb esetben
lassan, ahogy a legfehérebb és legszikrázóbb hótakaró is beszürkül, majd eltűnik, elmúlnak az emberből az érzelmek is, marad az üres szürke aszfalt, marad ott bent az a kongó üresség
dobb, dobb..dobban a szív, kongatja harangját
ki hallja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése