2006. október 17.

3.

Szép volt ez az este. Fáradtan csüggedő lombos fák, talányos árnyékai vezették, álmosan pislogó ablakok kacsintottak rá.
Nem nézett semmit konkrétan,mégis élesen rajzolódott ki szemei előtt a táj.
Lépései ütemére előjött egy mondat, vagy töredéke egy mondatnak:

"Ha igaziak lennének az érzések, utat építene, hogy elérjen hozzám".

Nem értette, miért nem tud másra gondolni, most erősen fogta, nem tudott újra elkalandozni.

(folyt. köv.)
(majd)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése