A ködben sápadt fény
nehezen botorkál a Nap
erejét veszti az ég közepén
langyos szellő segíthet rajta
a fáradt korongot mosolyra bírja
szívemre is kell egy gyógyír
botlottam fájón megint
szavaimban kevés az Igaz
tetteim megint hazugak
sehonnan sem jöttem és
nincs hova érkeznem
életem lassú kínban telik el
Keresem a jót, a szépet,
de csak a bánat terhe jut nekem.
Gyönyörű, de ne légy ilyen szomorú! Elvittem az Allegóriára! Puszi!
VálaszTörlésSzia Ditta:)
VálaszTörlésKöszönöm, megtisztelő, hogy viszed a "botlásom":)
Régi vers, nem mai:)